Az első trimeszter a fogantatástól a 13. hétig tart. Ekkorra minden szerv kifejlődik, ezért a fejlődési rendellenességek veszélye jelentősen csökken. Ettől kezdve a magzatnak érnie és növekednie kell. A trimeszter elején azonban a gyors sejtosztódás miatt rendkívül érzékeny a külső behatásokra, ezért lehetőség szerint kerülni kell a gyógyszereket, alkoholt, egyéb vegyi anyagokat, rtg-vizsgálatot, fertőzéseket.

Mi történik a mamával?

Az első két hét tulajdonképpen nem tartozik a várandósság időszakához fizikai értelemben, hiszen ekkor még nem jött létre a megtermékenyülés, de spirituálisan nézve már készülődik egy új kis élet. A menstruáció mindig egy új ciklus kezdete, a szervezet nagytakarítást végez, hogy megfelelő módon fogadhassa a jövevényt. A második hét végére (a menstruációs ciklus hosszától függ az ovuláció időpontja, hosszabb ciklusnál később, rövidebbnél hamarabb) megérik egy petesejt (vagy néha több). Egyes kutatások szerint a ciklus második fele minden nőnél egyforma ideig tart, így az eltérő hosszúságot a pete érésének és kiszabadulásának az ideje határozza meg.) Az első két hétben így minden a megszokott mederben folyik, a mama semmilyen tünetet nem észlel általában, bár vannak nők, akik megérzik az ovuláció időpontját. Spirituális szempontból az lenne a kívánatos, ha a leendő szülők ezt az időszakot már a babára koncentrálva várnák (a fizikai felkészülésről nem is beszélve). A "kicsiny" lelket magukhoz hívhatják, már ekkor felvehetik vele a kapcsolatot. Bár hihetetlennek tűnik, de a fogantatás mikéntje is kihat a leendő babára. Az ő szempontjából nem mindegy, hogy a fogantatás szeretetteljes vagy "lélektelen" légkörben történik meg. Szerencsés esetben a szülők egymás iránt érzett szerelmének energiája hatja át a fogantatás pillanatát, mintegy megáldva a születendő gyermeket.

A megtermékenyülés után a zigóta (a megtermékenyített petesejt) megkezdi hosszú utazását a méh ürege felé, miközben többszörösen osztódik, szedercsíra állapoton át (a sok kis sejt együttesen egy málnaszemhez hasonló alakzatot hoz létre) hólyagcsírává (a málnaszem belsejében egy üreg keletkezik) alakul, amely beágyazódik a méh nyálkahártyájába (a méhfal szivacsos, kocsonyás, érdús, legbelső rétege). A beágyazódás több napot vesz igénybe, a fogantatástól számított 6. naptól a 10-12. napig tart. A kialakuló embrió egy hCG nevű hormont termel, a terhességi tesztek ezt mutatják ki, mivel csak várandósság idején termelődik. Ez a hormon állítja le a normális ciklust, így a menstruáció elmarad. Általában ez az első tünet, amelyet a leendő anya észlel. A legtöbb korai tünet, így az émelygés, hányás, fáradtság, érzékeny, feszülő mellek túl általánosak ahhoz, hogy ezek alapján biztosan megállapítható legyen a várandósság ténye, hiszen ezek hátterében számtalan más ok is állhat. Vannak "szerencsés" asszonyok, akik már a fogantatást is megérzik, így teszt nélkül is biztosan tudják, hogy babát várnak, de a legtöbb nő elég bizonytalan ezekben a hetekben. Az alhasi vérbőség miatt folyamatosan érezheti úgy, hogy most már tényleg "megjön".

A fejlődő embriónak sok tápanyagra és oxigénre van szüksége, így egyrészt megnő a keringő vér mennyisége (ez okozhat minimális súlygyarapodást rögtön az első hetekben), másrészt megnő a méh környékének vérellátottsága is, ez okozza az alhasban a teltségérzetet. A vérellátottság növekedése a húgyhólyagra szintén hatással van, akár a legkisebb vizeletmennyiség vizelési ingert vált ki, így a mamának gyakrabban, akár éjszaka is ki kell üríteni a hólyagját.

Az első hetek nagy izgalommal telnek, amikor az anya szembesül a várandósság tényével. Még azok a nők is elbizonytalanodhatnak átmenetileg, akik készültek az anyaságra, hiszen más gondolni valamire, és más benne lenni egy adott helyzetben. Így senkinek nem kell bűntudatot éreznie, ha a felelősségtől megijedve néhány napig bánja, hogy belevágott. A hormonszint ingadozásával a hangulat is hullámzó lehet, de aki el tudja fogadni ezt az állapotot, megéli és nem harcol ellene, sokkal könnyedebben viseli, mint az, aki megpróbál úgy tenni, mintha minden a régi lenne.

A várandóság egy csodás időszak, amely lehetőséget biztosít az anyának és az apának is arra, hogy számvetést készítsenek arról, kik ők, hol tartanak és merre mennek. A 9 hónap elegendő idő a szülőknek, hogy felnőjenek a feladathoz, mivel csak az tud egy másik életért felelősséget vállalni, aki saját magáért is tud. A szülői szerep itt kezdődik.

Az első hónapokban a súlygyarapodás általában elhanyagolható, (sőt, a hányós kismamáknál súlyveszteség is előfordulhat) általában 1-3 kg.

 

Mi történik a babával?

Fizikai síkon az élet a fogantatással kezdődik (bár ezen még folynak az évszázados viták, az én véleményem ez), lelki síkon azonban sokkal előbb kezdődik minden. Ahogy a szülők is olyan babát kapnak, aki passzol hozzájuk, élettervükhöz, úgy a baba is olyan szülőket választ, akik mellett megtapasztalhatja a későbbi útjához szükséges dolgokat. (ajánlott olvasmány)

Azt már a modern pszichiátria is elismeri, hogy az ember megőriz emlékeket magzati korából, sőt, a fogantatás idejéről is. A legújabb kutatási eredmények némelyike szerint a fejlődő kis életben emléknyomot hagy minden, ami lelki síkon történik. Így érzi azt, hogy szeretettel várták-e, mivel ekkor a beágyazódás egy öleléssel ér fel, míg abban az esetben, ha az anya tudat alatt (ez fontos!) elutasítja az embriót, akkor annak keményen meg kell küzdenie a beágyazódásért. Későbbi, akár felnőttkori pszichés zavarok hátterében állhat ez a fajta elutasítottság., az ősbizalom sérülése, amikor az ember úgy érzi, nem kell senkinek.

Az ősbizalom témaköréhez tartozik az abortusz kérdése is. Ez kényes téma, így aki nem szeretne ezzel foglalkozni, kérem, ugorja át a jelen bekezdést. A törvények 3 hónap gondolkodási időt adnak az anyának, amivel önmagában nincs is gond, hiszen egy gyermek vállalása nagy felelősség és aki ezt nem tudja vállalni, azt nem jó rákényszeríteni. Ez az időszak olyan lehet a babának, mintha a siralomházban ülne, arra várva, mikor jön el a vég. Ezért megint csak az lenne a szerencsésebb, ha nem ezalatt a 3 hónap alatt kellene eldönteni, készen állnak-e a szülők egy gyermek fogadására vagy sem, hanem a szexualitást is kellő tudatossággal élnék meg, vállalva a felelősséget, azaz érdemes alaposan meggondolni, kivel osztjuk meg az ágyunkat.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a fentiek ellenére nincs értelme az anya bűntudatának, mivel egyrészt nincs jóvátehetetlen a világon, másrészt a bűntudat nem oldja meg a problémát.

A beágyazódást követően a sejtek gyorsan osztódnak. A differenciálódott sejtek egy részéből az embrió, másik részéből a méhlepény és a magzatburok fejlődik. A szervek kialakulásával és differenciálódásával a fejlődő embrió egyre inkább beilleszkedik a duális világba. Bár a kezdetleges szív, amely már a 6. héten elkezd dobogni, még egy üregű, amely szimbolizálja az egységhez tartozást. Az idegrendszer is gyorsan fejlődik, a fej teszi ki az embrió méretének 1/3-át.  8 hetes korban már megfigyelhető a jobb- és bal agyfélteke dominanciája. Eleinte spontán, később reflexes mozgásokra is képes. A 8. hét után véget ér az embrionális kor, ettől kezdve már magzatról beszélünk. 9 hetesen már szopja az ujját, a szemhéjak bezárulnak és a 24. hétig zárva maradnak, így erre az érzékszervére jó ideig nem támaszkodhat a magzat. Viszont a bőrérzékelés ebben a korai időszakban sokkal fejlettebb, az egész testfelületre kiterjed, egyes vizsgálatok szerint fény és hang receptorként is működik. Az érzékszervek közül a fül fejlődik ki és kezd működni a legkorábban (már a 8. héten megfigyeltek válaszreakciót hangingerre, de a 20. hétre alakul ki teljesen a belső fül). Így az anyaméh egyáltalán nem az a csendes világ, amilyennek elképzeljük. (Vagyis a megszületése után sincs értelme "lábujjhegyen repkedni" a csecsemő körül, hiszen volt ideje hozzászokni a normális környezeti zajokhoz.) A kis fülek felfogják az anya szervezetének neszeit, a környezet zaját, és a beszédet is, de  a magzatvíz tompítja a hangokat így nem minden jut el tisztán a baba füléhez (ki lehet próbálni víz alatt hallgatózva). Az anya kiváltságos helyzetben van, mivel  a test vezeti a hangokat, így az övé mindenki másénál tisztábban jut el a magzathoz.  (A csontvezetés felelős azért is, hogy a saját hangját mindenki másként hallja, így felvételről visszahallva idegennek tűnik a saját hangunk.)

12 hetes korra alakulnak ki az ízlelőbimbók, amelyek kezdetben az egész szájüregben megtalálhatóak, csak később korlátozódnak a nyelv területére.

A baba a magzatvízben lebegve részese annak a csodálatos világnak, amely később a mítoszokban köszön vissza, ahol mindent készen kapunk, anélkül, hogy tenni kellene érte bármit is. Az anyai szervezet mindennel ellátja a fejlődő magzatot, amire csak szüksége van. Védi, oltalmazza, szeretgeti. Olyan ez, akár a Paradicsom. Ráadásul olyan szeretetben lehet része, amelyet még önmagáért kap, azért, mert létezik. Nem kell még megfelelnie senkinek és semminek.

A trimeszter végére a magzat már mozgatja a végtagjait, "légző mozgásokat" végez, nyel a magzatvízből és szopja az ujját. Bár ezekből az anya még nem érzékel semmit, ettől függetlenül az első pillanattól kezdve összeköttetésben áll a babával, nem csak fizikai, hanem lelki síkon is, így az érzései, gondolatai a baba érzései és gondolatai is lesznek. Rajta múlik már ekkor és a későbbiekben is, hogy milyen képeket közvetít gyermekének a világunkról. Szép és élhető vagy veszélyes, zord világ?

Vizsgálatok az első harmadban

Az első "vizsgálatot" általában az anya végzi el, amikor megvásárolja az otthon elvégezhető terhességi gyorstesztet.  Ezek a tesztek a hCG hormon jelenlétét mutatják ki, általában a várt menstruáció elmaradásának napjától használható. Az eredmény pozitív (a vizeletben jelen van a hCG) vagy negatív lehet. (A használati utasításnak megfelelően kell kiértékelni!) A tesztek megbízhatósága elég jó, amennyiben betartják a használati utasításban foglaltakat, de nem árt tudni, hogy ritkán fals negatív (túl korán végezték el a tesztet,  a vizeletben nincs elegendő koncentrációban jelen a hCG) és pozitív (pl. méhen kívüli terhesség, petefészek ciszta) eredmények is születhetnek, így a várandósság tényét csak szakember állapíthatja meg. (De ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül orvoshoz kell rohanni, ha úgy érzed, hogy nincs szükséged igazolásra és néhány hétig még szeretnél inkább magadban örülni.)

Az orvos manuális vizsgálat esetén a méh kitapintásával érzékeli annak megváltozását. Ultrahangos vizsgálatot a várandósság tényének megállapítására az 5. héttől végeznek. Ebben a korai időszakban az ikerterhességek még nem mutathatók ki egyértelműen, ráadásul az ikrek egy része végül egykeként folytatja a fejlődést. Az ultrahangos vizsgálat nagy előnye, hogy láthatóvá, hallhatóvá, szinte kézzel foghatóvá teszi a baba létét, így az apák is könnyebben vehetik fel a kapcsolatot leendő gyermekükkel, hiszen nekik nehezebb dolguk van, mivel az ő testükben nem játszódnak le azok a fizikai változások, mint az anyában. (Bár néhány kispapa, aki nagyon ráhangolódik a párjára, érezhet fizikai tüneteket is, mint pl. émelygés.) Azonban az ilyen típusú vizsgálatokra is igaz, hogy meg kell találni az arany középutat, vagyis az ultrahang okosan használva hasznos diagnosztikai eszköz, de nem babamozi! A 12. héten szűrés céljából végzett UH-vizsgálat célja a Down-kór kiszűrése a nyaki redő mérésével. A módszer nem 100%-os, gyanú esetén további vizsgálatok szükségesek.

A chorionbiopsia (a magzatburok bolyhaiból történő mintavétel) nem tartozik a rutin eljárások közé. Genetikai minta vétele a cél, amelyből több betegség és fejlődési rendellenesség megállapítható (nem az összes, de a leggyakoribb, legsúlyosabbak igen). Így az anya még időben dönthet arról, szeretné-e vállalni a beteg babát. Mivel a mintavétel során "behatolnak" a baba felségterületére, ezért ez az eljárás 1-3%-os vetélési kockázatot jelent. Ennek a vizsgálatnak csak akkor van értelme, ha a rendellenesség előfordulásának esélye nagyobb, mint a beavatkozás kockázata, illetve, ha az anya semmiképpen sem vállalna nem tökéletes gyereket. A vizsgálatot, amennyiben szükséges, a 11-13. héten végzik.

A Down-kór és egyéb genetikai eredetű betegségek kiszűrésére létezik anyai vérből végzett szűrés is, amely során több markert vizsgálnak és ezt kiegészítik egy genetikai UH vizsgálattal. (tarkóredő vizsgálat). (a kombinált vizsgálat álpozivitása 1-2% és 95%-ban megbízható, azaz 100 nem Down-kóros magzatból 1-2 betegnek tűnik; annak a valószínűsége, hogy a valóban beteg baba esetén a vizsgálat valóban pozitív eredményt ad: 95%, vagyis nem 100% !!) Vagyis akár tetszik, akár nem, nincs garancia "tökéletes" babára. (kivéve, hogy minden szülőnek a saját gyereke a legszebb és a legtökéletesebb:)

Amennyiben a babával minden rendben van, és a mama vállalja őt, hasznos lehet néhány vérvizsgálatot elvégeztetni. Vérkép, vércsoport, fertőző betegségek szűrése. Ez sokszor a második harmad elején történik meg.

 

<< Vissza a Hónapsorolóhoz                                                                                                                 Tovább a 2. trimeszterhez >>