Képzeld
el, hogy magzatként édesanyád hasában lebegsz, érzed őt, hallod a
szívverését, szinte egyek vagytok, te és ő. Azután megszületsz,
bekerülsz egy gyönyörű kiságyba, saját szobába, távol a mamától. A
mama megszűnik létezni. Ha sírsz, odajön, megetet, tisztába tesz,
gondoskodik rólad. De aztán újra egyedül maradsz és jobb híján
világgá sírod a bánatod... Pedig a szüleid nagyon szeretnek téged,
gyönyörű babaszobát varázsoltak az érkezésedre és igyekeznek
mindenből a legjobbat adni neked. Sok okos könyvet elolvastak, hogy
tudják, hogyan kell bánni veled, beszereztek minden létező technikai
eszközt, hogy te boldog lehess. Hiszen ez már a XXI. század, haladni
kell a korral...
De a baba nem modern
találmány és az igényei is kicsik, akárcsak ő. Nem szeretne
mást, mint ismerős környezetben, ismerős illatok és hangok
között lenni. Sajnos őt nem érdekli, a babakocsi hány ezerbe került,
vagy a tudomány mai állása szerint fel szabad-e venni a babát, ő
csak a mamit akarja, a bőre illatát és melegét, ahogy eddig is
volt...
Az emberkölyök hordozásra
született. Nem képes anyja után futni, mint egy kiscsikó, sem
csendben egész nap lapulni a fészekben, mint egy kisnyúl. Szüksége
van az anyja állandó jelenlétére, mivel ilyen kis korban még nincs
időérzéke, így az egy perc és az örökre neki egy és ugyanaz.

A várandósság alatt minden
nap együtt jött-ment a mamával, zajlott körülötte az élet,
változatos volt a kis világa, még akkor is, ha a szemével kevés
dolgot tud a világból felfogni. Aztán megszületett és mindenki
lábujjhegyen kezd járni körülötte, a kiságyban fekve mindig ugyanazt
a mackót látja, a babakocsiját lefátyolozzák, hogy a szél se érje...
képzeld el, milyen egy szobában feküdni egész nap, egyedül...
Sokan azt gondolják, a
baba körüli nyüzsgés fárasztó, túlterheli az idegrendszerét, holott
épp az ellenkezőjéről van szó. Az első hetekben-hónapokban akkora az
idegrendszer fejlődési potenciája, hogy ingerekre van szüksége a
fejlődéshez. Hangokra, fényekre, illatokra, mozgásra.
Ortopédiai szempontból is
előnyös a hordozás. A baba csípőízülete előnyösebben fejlődik
terpesz-guggoló tartásban, amelyben a hordozókendőben is
elhelyezkedik, mint kinyújtott lábakkal, feltéve, ha helyesen kötöd
meg.
Hasznos eszköz a csípőficam megelőzésében, illetve kiegészítő
terápiájában.
Sok - főleg városi -
anyának okoz gondot a babával való közlekedés, így a lehető
legkevesebbszer mozdul ki otthonról, ami se a babának, se a
mamának nem jó. A kendőnek önsúlya gyakorlatilag nincs, a
közlekedési eszközökre nem kell felemel(tet)ni, és olyan terepen is
lehet vele közlekedni, ahol a babakocsi kereke elakadna. Így az
aktív szülőknek nem kell lemondaniuk a közös családi túrákról sem.
Olyan félelmekkel is
találkoztam már, hogy a folyton anyán lógó babát majd nem lehet
letenni. Azok a gyerekek, akik anyjuk kezéből lemászva bármikor
portyára indulhatnak és oda vissza is térhetnek, sokkal
magabiztosabbak, kíváncsibbak, mint azok a babák, akik ezt a
biztonságérzetet nem kapták meg. A gyermek ösztönös kíváncsisága egy
idő után erősebb, mint a félelme, így egyre gyakrabban indul
felfedező útra és egyre ritkábban lesz igénye az anyja megnyugtató
közelségére.
Ha úgy érzed, hordozni
szeretnéd a babádat, fontos, hogy előtte konzultálj szakemberrel,
aki segít kiválasztani a megfelelő hordozóeszközt (kendőt) és
elmagyarázza a helyes hordozás szabályait, technikáját. Ha már
hordozod a babád, fontos, hogy az ő és saját egészséged érdekében ezt
megfelelően tedd!
És végül még egy fontos
szempont. Sehol nincs kőbe vésve, hogy a babát csak az anya
hordozhatja. Hordozhat bárki, akit a baba jól ismer, hiszen neki az
apa illata és hangja is ismerős. De akár nagyszülő, idősebb testvér
is magára kötheti a kicsit. Így nem kell egyetlen mamának sem attól
rettegnie, hogy a hordozással, az igény szerinti szoptatással
rabszolgává válik. A hordozás nem mártíromság, csak visszatérés az
ősi ösztönös viselkedéshez, amikor még az ősanyák a születéstől
kezdve magukkal vitték gyermeküket mindenhová. Bár nagy divat azt
hangoztatni, az ember legyőzte a természetet, elszakadt az
állatvilágtól, legyőzte ösztöneit és racionális lénnyé lett, azért
érdemes elgondolkodni azon, mennyire igazolja vissza ezt az
elméletet az élet.
Ez az oldal nem hittérítő
célzattal készült, kérem, senki ne vegye annak! A fenti sorokat
gondolatébresztőnek szántam. Ha úgy érzed, többet szeretnél tudni a
hordozásról, akkor ajánlom figyelmedben Jane Liedloff: Az
elveszett boldogság nyomában - A Kontinuum-elv című könyvét,
amely már magyarul is olvasható, vagy
tedd fel kérdéseidet személyesen vagy
e-mailben.
Ha úgy döntesz, szeretnéd elsajátítani a
hordozás elméletét és gyakorlatát, akkor az
Aktualitások menüpontban
tájékozódhatsz
tanfolyami időpontokról.
Ha szeretnél hordozókendőt
vásárolni a
Piactéren
gyönyörű, minőségi darabokat találsz.