Képzeld el, hogy magzatként édesanyád hasában lebegsz, érzed őt, hallod a szívverését, szinte egyek vagytok, te és ő. Azután megszületsz, bekerülsz egy gyönyörű kiságyba, saját szobába, távol a mamától. A mama megszűnik létezni. Ha sírsz, odajön, megetet, tisztába tesz, gondoskodik rólad. De aztán újra egyedül maradsz és jobb híján világgá sírod a bánatod... Pedig a szüleid nagyon szeretnek téged, gyönyörű babaszobát varázsoltak az érkezésedre és igyekeznek mindenből a legjobbat adni neked. Sok okos könyvet elolvastak, hogy tudják, hogyan kell bánni veled, beszereztek minden létező technikai eszközt, hogy te boldog lehess. Hiszen ez már a XXI. század, haladni kell a korral...

De a baba nem modern találmány és az igényei is kicsik, akárcsak ő.  Nem szeretne mást, mint ismerős környezetben, ismerős illatok és hangok között lenni. Sajnos őt nem érdekli, a babakocsi hány ezerbe került, vagy a tudomány mai állása szerint fel szabad-e venni a babát, ő csak a mamit akarja, a bőre illatát és melegét, ahogy eddig is volt...

Az emberkölyök hordozásra született. Nem képes anyja után futni, mint egy kiscsikó, sem csendben egész nap lapulni a fészekben, mint egy kisnyúl. Szüksége van az anyja állandó jelenlétére, mivel ilyen kis korban még nincs időérzéke, így az egy perc és az örökre neki egy és ugyanaz.

A várandósság alatt minden nap együtt jött-ment  a mamával, zajlott körülötte az élet, változatos volt a kis világa, még akkor is, ha a szemével kevés dolgot tud a világból felfogni. Aztán megszületett és mindenki lábujjhegyen kezd járni körülötte, a kiságyban fekve mindig ugyanazt a mackót látja, a babakocsiját lefátyolozzák, hogy a szél se érje... képzeld el, milyen egy szobában feküdni egész nap, egyedül...

Sokan azt gondolják, a baba körüli nyüzsgés fárasztó, túlterheli az idegrendszerét, holott épp az ellenkezőjéről van szó. Az első hetekben-hónapokban akkora az idegrendszer fejlődési potenciája, hogy ingerekre van szüksége a fejlődéshez. Hangokra, fényekre, illatokra, mozgásra.

Ortopédiai szempontból is előnyös a hordozás. A baba csípőízülete előnyösebben fejlődik terpesz-guggoló tartásban, amelyben  a hordozókendőben is elhelyezkedik, mint kinyújtott lábakkal, feltéve, ha helyesen kötöd meg. Hasznos eszköz a csípőficam megelőzésében, illetve kiegészítő terápiájában.

Sok - főleg városi - anyának okoz gondot a babával való közlekedés, így a lehető legkevesebbszer mozdul ki otthonról, ami se a babának, se a mamának nem jó. A kendőnek önsúlya gyakorlatilag nincs, a közlekedési eszközökre nem kell felemel(tet)ni, és olyan terepen is lehet vele közlekedni, ahol a babakocsi kereke elakadna. Így az aktív szülőknek nem kell lemondaniuk a közös családi túrákról sem.

Olyan félelmekkel is találkoztam már, hogy a folyton anyán lógó babát majd nem lehet letenni. Azok a gyerekek, akik anyjuk kezéből lemászva bármikor portyára indulhatnak és oda vissza is térhetnek, sokkal magabiztosabbak, kíváncsibbak, mint azok a babák, akik ezt a biztonságérzetet nem kapták meg. A gyermek ösztönös kíváncsisága egy idő után erősebb, mint a félelme, így egyre gyakrabban indul felfedező útra és egyre ritkábban lesz igénye az anyja megnyugtató közelségére.

Ha úgy érzed, hordozni szeretnéd a babádat, fontos, hogy előtte konzultálj szakemberrel, aki segít kiválasztani a megfelelő hordozóeszközt (kendőt) és elmagyarázza a helyes hordozás szabályait, technikáját. Ha már hordozod a babád, fontos, hogy az ő és saját egészséged érdekében ezt megfelelően tedd!

És végül még egy fontos szempont. Sehol nincs kőbe vésve, hogy a babát csak az anya hordozhatja. Hordozhat bárki, akit a baba jól ismer, hiszen neki az apa illata és hangja is ismerős. De akár nagyszülő, idősebb testvér is magára kötheti a kicsit. Így nem kell egyetlen mamának sem attól rettegnie, hogy a hordozással, az igény szerinti szoptatással rabszolgává válik. A hordozás nem mártíromság, csak visszatérés az ősi ösztönös viselkedéshez, amikor még az ősanyák a születéstől kezdve magukkal vitték gyermeküket mindenhová. Bár nagy divat azt hangoztatni, az ember legyőzte a természetet, elszakadt az állatvilágtól, legyőzte ösztöneit és racionális lénnyé lett, azért érdemes elgondolkodni azon, mennyire igazolja vissza ezt az elméletet az élet.

Ez az oldal nem hittérítő célzattal készült, kérem, senki ne vegye annak! A fenti sorokat gondolatébresztőnek szántam. Ha úgy érzed, többet szeretnél tudni a hordozásról, akkor ajánlom figyelmedben Jane Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában - A Kontinuum-elv című könyvét, amely már magyarul is olvasható, vagy tedd fel kérdéseidet személyesen vagy e-mailben.

Ha úgy döntesz, szeretnéd elsajátítani a hordozás elméletét és gyakorlatát, akkor az Aktualitások menüpontban tájékozódhatsz tanfolyami időpontokról.

Ha szeretnél hordozókendőt vásárolni a Piactéren gyönyörű, minőségi darabokat találsz.