Sok helyről hallom, milyen fontos, hogy a baba minél előbb mellre kerüljön, de nem igazán értem, miért.

Ennek egyrészt élettani, másrészt lelki oka van. Az újszülött immunrendszere fejletlen, ezért  szüksége van az anyatejben található, a kórokozókkal szemben védelmet nyújtó fehérjékre és sejtekre. Az első 1-2 napban termelődő előtej (kolosztum) nagyon gazdag ezekben az anyagokban, így az első szopizások egy védőoltással érnek fel. (Ne aggódj, ha látszólag nem jön semmi a melledből, a baba meg fogja találni azt a néhány cseppet, amire szüksége van!) Ha sikerül közvetlenül a baba megszületése után a mellre helyezés és a szoptatás hatására oxytocin termelődik, amely segíti a lepény leválását (hasonlóan az injekcióban adotthoz), de erre kórházi körülmények között sajnos ritkán van lehetőség, mert nem mindig van elegendő idő és türelem a lepény magától történő megszületésére. Ami a lelki okot illeti, a természet bölcs megoldást talált az anya és újszülöttje kötődésére, hiszen anya nélkül az újszülött életképtelen lenne. A szülés körüli felfokozott, eufórikus hangulatban rengeteg olyan anyag termelődik az anya szervezetében, amely fogékonnyá teszi a kötődésre. A szoptatás során felszabaduló oxytocin segít elmélyíteni ezt a kötődést. Az idő múlásával ez a felfokozott állapot csendesedik, a kötődés is gyengébben alakul ki. Természetesen nem kell senkinek elkeserednie, aki nem kaphatta meg a babáját szülés után közvetlenül, mivel ez a későbbiekben is pótolható, bár talán nem olyan egyszerűen, mint a születés után, de semmi sem lehetetlen. Ha lehetőség van rá, vagyis az anya és a baba állapota megengedi, érdemes már a szülőszobán mellre tenni a kicsit és ehhez olyan támogatókat (szülésznő, dúla) találni, akik ebben partnerek tudnak lenni.

A baba születésekor a szájüreg, a gyomor és a belek is sterilek, így abból a szempontból sem mindegy, mely baktériumokkal találkozik először, az anya bőrén lévő, az immunrendszer szempontjából ismerős mikroorganizmusokkal, vagy az ismeretlen kórháziakkal. Ez tekinthető versenyfutásnak is az idővel...

Szoptatás nélkül magának a bőrkontaktusnak is számtalan előnye van. Nem véletlen, hogy a kenguru módszerként ismert eljárást a kevésbé módos dél-amerikaiak találták fel inkubátor-pótlékként. Ennek az a lényege, hogy az anya és újszülött között létrejövő bőrkontaktus (meztelen bőrről van szó!) megnyugtatóan hat a babára, a légzése és a keringése is stabilabb. Sokat jelenthez ez neki élete első óráiban, amikor hirtelen alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez.

 

Pár évvel ezelőtt mellnagyobbító műtétem volt. Akkor nem foglalkoztam a szoptatás gondolatával, most viszont babát várok és aggódom, hogy tudok-e majd szoptatni.

Elsősorban a műtét technikájától függ, hogy valaki képes-e szoptatni. Ha a műtét során a mirigyállomány, a tejvezetékek és a beidegzés nem sérül, akkor semmi akadálya nincs a szoptatásnak. A beavatkozástól függetlenül semmilyen méretű és alakú mellről nem érdemes előre ítélkezni szoptatási szempontból, mivel a természet sokszor rácáfol a hiedelmekre! Előre nem érdemes aggódni!