Egy kis ízelítőképpen ajánlom mindenkinek Feldmár András műveit. A róla készült „Van-e élet a halál előtt?" című portréfilmet is érdemes megnézni!

"A szeretet akarat nélkül semmi más, mint szentimentalitás. Az akarat szeretet nélkül, az semmi más, mint kegyetlenség. Tehát valahogy a szeretetnek és az akaratnak együtt kell járnia. Egy definíciója a szeretetnek az így hangzik: a szeretet hajlandóság az én kiterjesztésére, saját és mások lelki fejlődésének elősegítése érdekében. A szeretet önfejlesztési folyamat akkor is, ha célja másvalaki fejlődése. Lehetetlen mások szeretete önmagunk szeretete nélkül. Szeretetünk csak erőfeszítés révén válik kimutathatóvá. A szeretet nem érzelem, hanem cselekvés. És szeretni nem lehet akarat nélkül, tehát akarat nélkül nem lehet szeretni. A szeretet munka. Szabadon választott rabszolgaság – az a szeretet. És kinek dolgozik az, aki szeret? Annak, akit szeret. És honnan lehet valóban megtudni, hogy én szeretem-e a másikat? Hát meg kell kérdezni a másikat. A szeretetnek mondjuk a tesztje, az a másik. Az sohasem én vagyok. Én mondatom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ha a másik azt mondja, hogy mióta én ismerlek, azóta nagyon nehéz lett az életem... És mondhatom valakinek, hogy én nem szeretlek téged, de hogy ha a másik azt mondja, hogy mióta ismerlek, azóta sokkal könnyebb az életem és sokkal jobban érzem magam, mint bármikor máskor, akkor szeretem.

Szent Ágoston mondta – mások is mondták – de ő biztos, hogy nem lehet valakit szeretni, akit nem ismerek, és nem lehet megismerni valakit, akit nem szeretek. Tehát a szeretet és az ismeret az egy és ugyanaz. Na most én meg azért mondtam és mondom is, írom néha mások megrökönyödésére, hogy az én anyám engem nem szeretett. Hát az azért, mert ő nem ismert. Ő azt mondta, hogy jobban ismer engem, mint bárki más, mer tő az anyám. De ha engem megkérdeztek, akkor azt mondom, hogy ő nem ismert engem. Tehát valami volt, amit ő szeretetnek hívott. De azt, amit ő szeretetnek hívott, azt én másképp éltem meg. Tehát attól függ, hogy kit kérdeznek meg.

A terapeutám szeretett. Mondhatjátok, hiszen képesek vagytok, hogy azért, mert tetszettem neki. Az anyám akkor sem szeretett volna, ha pitizek neki.

Megint egy gyakori téma, hogy a szeretetnek és a vágynak semmi köze egymáshoz. Ezt szerintem mondjuk az első osztályban, az első elemiben kellene tanítani. És hogy felnőtt emberek jönnek hozzám terápiába, és nem tudják, és úgy élnek, hogy azt mondják, hogy szeretet arra, ami vágy, és hogy abszolút nem tudják, mi a különbség a kettő között az engem rökönyít meg.

És vágyon ebben a pillanatban nem csak a szexuális vágyat értem, hanem vágyon értem azt, hogy valamit akarok, ami nincs, hogy valamit akarok a másiktól. Tehát akkor amikor, abban a pillanatban, amikor beléptem az ajtón s az anyám azt mondta, hogy „Miért ilyen hosszú a hajad? Miért nem vágod le a hajad?” Vagy „miért lóg a hajad a szemedbe?” Abban a pillanatban ő a vágyát mutogatta nekem, ő megmondta, hogy ő mire vágyik, ő arra vágyik, hogy a frizurámnak egy bizonyos struktúrája legyen. Ő azt hitte, hogy ez a szeretetnek a jele. Ő vágy, ő arra vágyott, hogy más legyek, mint amilyen vagyok. Tehát, hogy ha azt szeretném, hogy valaki hangosabb legyen, vagy csendesebb legyen, vagy kövérebb legyen, vagy soványabb legyen, vagy magasabb legyen, vagy alacsonyabb legyen, vagy tisztább legyen, vagy piszkosabb legyen, az mind vágy. Vágy, vágy, vágy, vágy. És az nem baj, lehet vágyni mindenféle dologra, de az nem szeretet. Az egyik definíciója a szeretetnek, hogy a szeretet semmire sem vágyik. A szeretet elfogadja a másikat úgy, ahogy a másik van. Nem csak, hogy elfogadja, hanem örömöt lel benne, úgy, ahogy van.

A Jung, a Carl Jung azt mondta, a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. Még egyszer elmondom: a neurózis mindig a jogos szenvedés helyettesítése. A Feldmár meg azt mondja, hogy a hisztéria az mindig egy valódi konfliktusnak az elfedése. Ha az életemben, ebben a pillanatban van egy konfliktus és nem akarok szembenézni a konfliktussal, akkor a legjobb úgy nem szembenézni vele, hogy hisztérikus leszek, hogy mindenféle érzelmeim lesznek.

Sartre, Jean-Paul írta az emóciókról, írt az érzelmekről, és az egyik kép, amit ő festett, az az, hogy ha egyedül vagyok egy szobában és egy oroszlán lép be, akkor az egy konfliktus, ugye? De, hogyha meg akarom szüntetni az oroszlánt és nincs nálam pisztoly, vagy puska, vagy kard, vagy mit tudom én, mi kéne hozzá, akkor a legjobb elájulnom. És abban a pillanatban, amikor elájulok, akkor már nincs oroszlán. Na most nagyon sokan, azon férfiak és nők, akik hisztérikusak vagyunk, pontosan ezt csináljuk: hogy ha nem akarjuk az oroszlánt, akkor elájulunk. És el lehet ájulni sírásban, dühben, mindenféle emócióban, és akkor nem kell foglalkozni a valódi problémával, a valódi konfliktussal. Úgy is lehet mondani, hogy amikor az akaratunk valahogy semlegesítve van, hogy ha az akaratunk nem hatásos, tehát, hogy ha a világot nem tudjuk megváltoztatni az akaratunkkal úgy, ahogy mi szeretnénk, akkor megváltoztatjuk önmagunkat: valamit meg kell változtatni. Tehát, hogy ha én titeket nem tudlak, akkor magamat. És ahogy magamat megváltoztatom, azok az emócióim, azok az érzelmeim."