Szex a várandósság előtt, alatt és után...

 

Aki megtapasztalta már, hogy a földi lét nem csak fizikai síkon zajlik, annak azt sem kell bizonygatnom, hogy a szex több néhány tornamutatványnál. Spirituális szempontból a szexuális energia a legszentebb energia az Univerzumban. Az szerelmeskedés, az orgazmus átjáró egy másik dimenzióba, találkozás önmagunkkal (talán ezért nem merik átélni teljes mélységében, mivel teljes önátadást kíván és ezt nem meri mindenki megtenni).

Ezt az energiát lehet bölcsen és bután, jóra és rosszra is használni. Ha  a férfi és nő közötti egyesülés pusztán fizikai síkon valósul meg, akkor az ebből fakadó élmény is fizikai lesz. A magasabb síkon (érzelmi, szellemi) kapcsolódás magasabb szintű élménnyel jár. A baba fogantatásakor ezek az energiák meghatározóak. Azt hiszem, nem nehéz elképzelni, hogy egy átbulizott éjszaka után "véletlenül" fogant és egy tudatosan "tervezett" és lehívott baba elindulása az életbe nem egyformán könnyű. És ezzel megint csak magamat tudom ismételni, hogy mennyire fontos lenne tudatosan felkészülni (nem csak folsavval) a fogantatásra. Ahogy egy számunkra kedves és fontos vendég érkezése előtt kitakarítjuk a lakás legkisebb zugát is, úgy kellene lélekben is felkészülni az új életre!

A szexualitást soha nem lenne szabad játszmára, manipulációra használni. A cél az öröm, a szeretet (szeretettség) megélése lenne. Ha a férfi és a nő is saját, szabad akaratából lehet résztvevője az egyesülésnek, akkor mindkettőjük csodás energiával töltődhet fel. Sajnos a (hitvesi) ágy sokszor csaták színtere, győztesek és legyőzöttek fekszenek egymás mellett, győztes és győztes helyett. Márpedig minden önáltatás ellenére be kell látni, egyetlen kapcsolat sem lehet tartós és boldog, ha nem mindkettőjük számára örömteli a szex. Ehhez nagyfokú nyitottság és őszinteség szükséges (és egy külön cikk). Érdemes néhány estét rászánni a beszélgetésekre. Ha ez gondot okoz, akkor együtt vagy külön-külön forduljatok szakemberhez, mert magától nem oldódik meg a probléma.

A fogantatás híre még a legfelkészültebb, legtudatosabb nőt és férfit is kibillentheti lelki egyensúlyából. Más tervezni és más szembesülni a valósággal, hogy ettől kezdve soha nem lesznek más "csak ketten". Személyiségtől függ, ki hogy éli meg, mennyi időre van szüksége, míg helyreáll a rend a lelkében. Van, aki tovább éli addigi megszokott életét, és van, aki megváltoztatja addigi szokásait. Ez igaz a szexualitásra is. A hormonszint változásokra hivatkozva, szokták mondani, hogy az első trimeszter alatt a nők általában visszakapcsolnak és szinte nullára zuhan a vágyuk. Ez azért egy elég általános megállapításnak tűnik. Azt gondolom, mint az élet sok más területén, itt is nagyon sok minden normálisnak tekinthető (ha létezik egyáltalán "normális"). Vagyis az is rendben van, ha a leendő anyának vagy apának (!) ez az időszak kicsit a befordulásról, az elmélyülésről szól és kevésbé vágyik a másikra. Arról nem is beszélve, ha a fizikai tünetek (fáradtság, émelygés, hányás) még a maradék kedvét is elveszik. Van, akit a vetéléstől való félelem tart vissza a szextől. Aki nem tartozik a veszélyeztetett kategóriába, annak semmi szüksége az önmegtartóztatásra. A természet ezt is bölcsen elrendezte, a hormonok védik a kis élet-kezdeményt. Ha ennek ellenére úgy érzed, hogy nem kívánod, nem esik jól szeretkezés, akkor érdemes a belső hangodra hagyatkozni!

A második harmaddal a vetéléstől való félelem oldódni szokott, általában elmúlnak a kellemetlen panaszok, az első "sokkon" is túljutnak a leendő szülők, így általában nincs akadálya annak, hogy egymás iránti szeretetüket teljes egészében megélhessék. Természetesen az is teljesen rendben van, ha az anyát a saját belső történései befelé fordítják, kevésbé vágyik az együttlétre. Mint ahogy az is, ha a férfit esetleg zavarja a baba "jelenléte", hiszen ebben a harmadban a has növekedése által már nyilvánvalóvá válik a másállapot. A szeretethez hozzátartozik a tisztelet és az elfogadás. Elfogadni és tiszteletben tartani a másik érzéseit. Érdemes ezekről is beszélni. Lehet, hogy az anya észre sem veszi a befelé fordultságot és az apa is megnyugszik, ha átbeszélik, hogy a babának nem árt a szex. A szeretkezés finom mozdulatai elringatják őt, akárcsak a járás, az orgazmussal felszabaduló, boldogságérzetet adó hormonok az ő szervezetébe is eljutnak. A baba hall, érez és tudja, ha apa és anya szeretik egymást, akkor ő jó helyre fog érkezni.

A has növekedésével már a második harmadban olyan pozíciót kell találni, hogy ne nehezedjen súly a babára. (Mindenki bátran szabadon engedheti a fantáziáját, bármi, ami nem fájdalmas, nem kényelmetlen, az jó). Az harmadik trimeszterben, főleg az utolsó hetekben a nagyra nőtt pocak néha már akrobatikus mutatvánnyá teszi a szeretkezést, de ilyenkor egy kis humor segít. Ilyenkor újra előjöhetnek félelmek, hogy árt a babának vagy megindul a szülés. Az anya szervezete 9 hónapon keresztül táplálja és óvja a magzatot, az utolsó pillanatig a hormonok nem engedik, hogy a méhizomzat erőteljesen húzódjon össze és meginduljon a szülés. Kicsit ellentmondásos, hogy óva intik az anyákat attól, hogy a mellbimbót ingereljék, de ugyanakkor a szextől senkit nem tiltanak el, ha nem veszélyeztetett, holott a mellbimbó ingerlésekor (ld. szoptatás) és az orgazmus során ugyanaz az anyag, az oxitocin szabadul fel. Viszont a várandósság alatti magas hormonszint miatt a méh gyakorlatilag nem reagál rá. Vannak anyák, akik a várandósság alatt végig szoptatják nagyobb gyermeküket, náluk sem figyelhető meg koraszülés. Tehát senkinek nem kell félnie attól, hogy a szeretkezés bármiféle kárt okozna a babának, ha nincs orvosi indoka,  (koraszülésre való hajlam, elöl fekvő méhlepény) a szülés pillanatáig szabad a pálya. Bár van, aki még a vajúdás alatt is szeretné párja közelségét megélni, a magzatburok repedéséig ennek sincs akadálya.

Az orgazmus során felszabaduló oxitocin ugyan okoz méhösszehúzódást, de normál esetben ez fájdalmatlan és néhány kontrakció után abbamarad. Ez egyáltalán nem kóros vagy káros. (Amennyiben nem így van, szakemberrel kell beszélni.)

Ha valamely oknál fogva az orvos vagy bába nem javasolja  a szexuális életet, érdemes tisztázni, hogy a behatolás vagy az orgazmus kerülendő. Behatolás és orgazmus nélkül is ki lehet mutatni egymásnak a szeretetet és a kamaszkori pettingelős korszaknak is meg van a maga romantikája. :) De az esti,  alvás előtti összebújás, simogatás is ugyanolyan jó tud lenni, feltéve ha mindketten értik és elfogadják a helyzetet.

A szülés után, a gyermekágy alatt vérzés elmúlásáig érdemes kerülni a behatolást, mert a méhszáj nyitottsága és a lepény leválásának helyén lévő sebfelület miatt fertőzésveszélyes. De általában ekkor nem is a szexen van a hangsúly az újdonsült szülők életében. Az új szerep, a baba melletti 24 órás szolgálat igénybe veszi mind az anyát, mind az apát. A problémát az szokta okozni, hogy míg az apa pár nap elteltével legtöbbször visszatér régi életéhez, addig az anyára egy egészen új életforma vár. Így általában az férfiban előbb éled fel a vágy, de ennek ellenére jó, ha türelmes. Időbe telik, míg az anya rátalál önmagára, összeszoknak a babával, estére nem lesz fáradt és kimerült. Mindenképpen érdemes megvárni, hogy az anya készen álljon az újrakezdésre, hogy ő adhassa meg a startjelet. (És nem úgy, hogy élete párja minden este megkérdezi, "na mi lesz már?!") Ha "siettetni" szeretné ezt a folyamatot, akkor szervezzék meg, hogy lehetne tehermentesíteni az anyát és igyekezzen napközben is nőként "kezelni" párját, hogy érezhesse, hogy smink nélkül és tejszagúan is kívánatos. Ugyanis a szex nem láb között, hanem agyban kezdődik...

Végül egy idézet Csernus doktortól:

"Az igazi szerelmeskedés izzó méz, körte- és ananászillat: maga a csoda, végtelen öröm. De ahogy mondtam, ez csak egy felnőtt férfinak és nőnek jár, akik már szembenéztek önmagukkal. A többieknek marad a szex..."